2012. május 22.
Ayanna
Írok tehát vagyok!
Lelkesedéssel, de kis szorongással indultam neki annak, amit már hónapok óra tervezek: beindítani a folyóiratot!
Az írás évek óta kiemelt szerepet tölt be az életemben. De mi is az írás? Miért érezzük úgy sokan, hogy logikusan megtervezett mondatokba rendezve adjuk ki gondolatainkat?
Mert VAGYUNK!
Irodalom mindig is volt, van és lesz is. Megváltoztak a viszonyok - ez tény - de valami állandó: versben, prózában, vagy csak szabad gondolatok áradatával, de gyarapítjuk a kultúrát. Szórakoztatunk vagy másokat ösztönzünk gondolkodásra, tanítunk, teljesen mindegy a lényeg, hogy alkotunk. Maradandót. Pont.
Az író kenyere nem feltétlenül a meggazdagodás, nem ezért alkotunk.
Vannak tehetségesek, akik mellé odaállt a szerencse és honorálják a munkásságát. És vannak tehetségesek, akik egy fitying nélkül is alkotnak. Mert nem ez a lényeg ebben. Csupán az öröm, hogy írhatunk. Csupán a megelégedettség mikor elkészül egy költemény, cikk, novella és hátradőlve visszaolvassuk: EZT én alkottam.
S mikor nyomtatásban, képernyőn látjuk viszont a "gyermekünket" akkor még nagyobb az öröm.
Adtam.
Gondolkodtam.
Írtam.
Bebizonyítottam, hogy ÉN is ITT vagyok!
Legyen így! Írjunk, mert vagyunk!
